Hát elindultam. A függönyt több szobában félrehúzták - ott, ahol mi laktunk Floraval és ott ahol Issa lakott Sandyval. Egyszer visszanéztem, de könny szökött a szemembe, hát inkább előre figyeltem, és beléptem a sötétségbe. A fák között más volt a levegő, hidegebb is volt, és az akusztika sokkal jobb volt, mint egy kollégiumi szobában. Egy kicsit mégis féltem, és ez azért volt, mert sosem jártam még az erdőben. A fa alatt megtaláltam a táskámat, és elindultam arra, amerre a legközelebbi várost sejtettem. Hamarosan találtam is egy épületet, bár ez egyedül árválkodott egy mező közepén. A mező nem volt nagy, de a fűnyírót biztosan nem mutatta be erre senki. A fű (és a gaz) a derekamig ért, és ebből elég sok csalán volt, ami kikezdte a lábamat. Az épületet viszont csak közelről néztem meg - egy kisebbfajta kastély, de semmi fényforrás. Találtam egy petróleumlámpát, és gyufa is volt nálam, hát ez lett az elsődleges, legnagyobb, de így se sokat érő fényforrásom. A kis kastély fekete körvonalai elhagyatottságról árulkodtak, mégis bementem. Egy éjszakát talán kibírok itt, holnap pedig keresek egy várost. Csak ekkor vettem észre, hogy van társaságom. Először egy fekete macska ugrott le az emeletről, persze ne úgy gondoljátok, hogy az ablakból, hanem a lépcsőről. Zöld szeme volt, és ezt különlegesnek találtam. Egy fiú követte, aki nagyon ismerős volt, pár perc után beugrott, hogy miért - ő volt a "farkasos" fiú. Lefagyott nála a windows, biztos megleptem bejelentés nélküli érkezésemmel, hát bemutatkoztam neki.
- Szia. Alice Noel vagyok, a közeli St. Ismira otthonból. Bocsi, hogy így rád törtem, de szállásra van szükségem éjszakára.
- őőő.. Hello. Maradhatsz. 3. emelet, jobbra 2. szoba.
Ennyit szólt, és már ment is. Még a nevét se mondta meg.
Felmentem a szobába, bezártam az ajtót, és leborultam a baldachinos ágyra. Nem volt időm rá, hogy elcsodálkozzak, milyen tiszta és rendezett a szoba, mivel rögtön elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése