Egy szerdai napon kezdődött minden. Senki se számított rá. Adam se, még Flora se tudta. Senki. Sajnáltam, hogy el kell mennem. El kell. Muszáj. Ki kell derítenem, mi történt Európában, és hogy miért jöttünk el. Mi volt az oka, hogy elvesztettem a szüleimet. Issa miatt sajnáltam a távozást. Még 3 évig itt kéne sínylődnöm - 18 éves koromig. 3 nap múlva leszek 15, fiatal vagyok és kíváncsi, tudásszomjtól égek. Szereznem kell egy repülőjegyet Európába. A távozást ne úgy értsétek, hogy nappal szépen kisétálok az épületből a bőröndjeimmel - nem, szökni fogok. Az egyetlen út, hogy kijussak innét a 3. emeleti szobánk ablakából vezetett, mivel este 8 után be vagyunk zárva, addig pedig járőröznek a folyosón. Nehéz lesz, és veszélyes, de menni fog.
2008. 07. 23. Szent Ismira Árvaotthon, Amerika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése