Elmondtam Florának és Issának, hogy mit tervezek. A többi barátomnak nem szóltunk, mert ők nem tudtak annyit se a multamból, amennyit én. Csak megpróbálnának visszatartani.
Különös álmom volt ma éjjel. Egy fiúról álmodtam, az erdőben futott. Csak futott. Nem volt az álomban semmi gyanús, se félelmetes. Látomásszerű, de békés. A meglepetés abban ért csupán, hogy a fiú mellett egy falkányi farkas rohant. Nem bántották, sőt, vezették, mintha a falkájuk legújabb tagja lenne. Ilyet még sose láttam. Feltétel nélkül befogadták.
Ekkor ébredtem fel. Péntek volt, a szökésem tervezett időpontja pedig a péntek este 9 óra.
Amikor a közeli templom harangja megszólalt, akkor kezdtünk szedelőzködni. Még csak 6 óra, de hétkor van a személyzeti vacsora, hát addig le tudjuk csempészni a cuccomat az udvarba, hogy azt ne kelljen cipelni.
Amikor ezzel megvoltunk, csomagjaim egy nagy fenyő alsó ágai alatt hevertek, ott, ahol nem láthatta őket az, aki nem kifejezettem a csomagokat keresi, elmentünk a nagyterembe, ahol fél nyolckor a mi vacsoránkat tálalták fel. Florával igyekeztünk vidám és fesztelen képet mutatni a társainknak, nehogy gyanút fogjanak.
Elérkezett a 8 óra, az ajtón kattant a zár. Flora ideadta a fekete csőnadrágját, ami olyan matt anyagból készült, hogy nem tükröződik rajta a fény, majd fekete sportcipőt húztam, sötétkék pulcsit vettem fehér pólóm felé. Frissen festett hidegszőke hajamat kontyba fogtuk, és sapka alá rejtettük. Még csak a búcsúzkodásra se maradt elegendő időnk.
Amikor az óra kilencet ütött, a szobában már le volt oltva a villany, s Flora kinyitotta az ablakot. Gyorsan megöleltem, és kitöröltem a szememből a könnyeket, majd mászni kezdtem az ablakpárkányon. Sötét volt, a hold alig világított, éppen hogy a saját lábamat láttam. Mikor elértem a tűzlépcsőt, Flora becsukta az ablakot - a Szent Ismira világából átjutottam az enyémbe.
Az erdőben ekkor két zöld szemet láttam meg. Mikor meglátta, hogy lent vagyok megfordult, elfutott, s a sötét erdő elnyelte az alakját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése