4. fejezet - Jack

Másnap mikor felkeltem, az ágy mellett egy régimódi bakelitlemezről valami hegedűversenyféleség szólt. Az ablakok előtt nem volt sötétítő, a nap szépen beragyogott a szobába, és ráfestette a mozaiküveg mintáját a fapadlóra. A mozaik színes kockái szivárványként fénylettek. Egy pillanatig nem tudtam, hogy hol vagyok, aztán lejátszódott előttem a tegnap este összes eseménye. Ma az lesz a feladatom, hogy kiderítem, ki ez a fiú. Egy nap még nem a világ - ráérek holnap is továbbmenni. Hát elindultam lefelé a lépcsőn, de lent a hangok alapján nem volt senki. Az egész kastély csupa sötétség, nem úgy mint az én szobámban.
- Helló! - szólt hozzám valaki, s én ugrottam egyet, úgy megijedtem. Körbenéztem, s az ebédlőterem közepén ott állt a fiú, és a macska.
- Jó reggelt! - köszöntem vissza, bár tudtam hogy nincs értelme udvariaskodni. Most először figyeltem meg a fiú ruházatát, s ez is meglepő volt. Nem csőnadrág volt rajta, a mostani divat szerint, sőt, szerintem az 50-es évek divatjától is lemaradt. Olyan volt az öltözete, mint régen a hercegeké. Be kell vallani, jól is állt neki. Mégis valami különleges és számomra érthetetlen felsőbbrendűséget és erőt sugárzott a megjelenése. A haját is úgy hordta mint régen a főurak, csakhogy hátul zselével feltupírozta, és ez adott neki valami kisfiús huncutságot. Ahogy mosolygott, mert most mosolygott, nem volt olyan mogorva mint tegnap mikor befutottam, az is csibészes volt, olyan, amit az ember nap mint nap újra megnézne, csak hogy emlékezzen, milyen jó érzés ha valaki így rámosolyog. A gyomrom kicsit remegett, de előre léptem és kezet nyújtottam neki.
- Alice Noel. - Nem utasította el, megrázta és egy kicsit megszorította a kezemet.
- Jack Stewart - meglepett, hogy a neve  mármint a Stewart ... óóh olyan mindegy! Hány Stewart élhet Amerikában??
- Gyere, Alice Noel. Mutatok valamit. - A kezemet kicsit tovább fogta a kelleténél, hogy szándékosan-e, rejtély maradt. Miután elengedett, elindult az ebédlőteremből vezető első ajtó felé. Az ajtó mögött egy hópárduc feküdt. Akármilyen meglepő, egyáltalán nem foglalkozott velünk.felénk fordította a fejét, aztán  vissza is fordult - a fekete macskához, akivel mereven néztek egymás szemébe. Nem látszott agresszívnak.
- Maud, ide! - szólt Jack, s a fekete macska a vállán termett. - - Symba. Gyere lassan.
Symba, a hópárduc lassan elindult felém. Nem volt nagy és zömök, inkább az a tökéletes, kecses vadmacskaalkat. Amikor ideért, orrával hozzáért a ruhámhoz, s hirtelen hangot hallottam a fejemben.
Menekülj az elől, ami fogva tart, mert örökre bezáródik az ajtó..
Hogy ez mit jelent, fogalmam se volt. Mikor visszafordultam Jack és Maud már nem volt ott.

3. fejezet - Kísértetkastély

Hát elindultam. A függönyt több szobában félrehúzták - ott, ahol mi laktunk Floraval és ott ahol Issa lakott Sandyval. Egyszer visszanéztem,  de könny szökött a szemembe, hát inkább előre figyeltem, és beléptem a sötétségbe. A fák között más volt a levegő, hidegebb is volt, és az akusztika sokkal jobb volt, mint egy kollégiumi szobában. Egy kicsit mégis féltem, és ez azért volt, mert sosem jártam még az erdőben. A fa alatt megtaláltam a táskámat, és elindultam arra, amerre a legközelebbi várost sejtettem. Hamarosan találtam is egy épületet, bár ez egyedül árválkodott egy mező közepén. A mező nem volt nagy, de a fűnyírót biztosan nem mutatta be erre senki. A fű (és a gaz) a derekamig ért, és ebből elég sok csalán volt, ami kikezdte a lábamat. Az épületet viszont csak közelről néztem meg - egy kisebbfajta kastély, de semmi fényforrás. Találtam egy petróleumlámpát, és gyufa is volt nálam, hát ez lett az elsődleges, legnagyobb, de így se sokat érő fényforrásom. A kis kastély fekete körvonalai elhagyatottságról árulkodtak, mégis bementem. Egy éjszakát talán kibírok itt, holnap pedig keresek egy várost. Csak ekkor vettem észre, hogy van társaságom. Először egy fekete macska ugrott le az emeletről, persze ne úgy gondoljátok, hogy az ablakból, hanem a lépcsőről. Zöld szeme volt, és ezt különlegesnek találtam. Egy fiú követte, aki nagyon ismerős volt, pár perc után beugrott, hogy miért - ő volt a "farkasos" fiú. Lefagyott nála a windows, biztos megleptem bejelentés nélküli érkezésemmel, hát bemutatkoztam neki.
- Szia. Alice Noel vagyok, a közeli St. Ismira otthonból. Bocsi, hogy így rád törtem, de szállásra van  szükségem éjszakára.
- őőő.. Hello. Maradhatsz. 3. emelet, jobbra 2. szoba.
Ennyit szólt, és már ment is. Még a nevét se mondta meg.
Felmentem a szobába, bezártam az ajtót, és leborultam a baldachinos ágyra. Nem volt időm rá, hogy elcsodálkozzak, milyen tiszta és rendezett a szoba, mivel rögtön elnyomott az álom.

2. fejezet - Mindent magam mögött hagyni

Elmondtam Florának és Issának, hogy mit tervezek. A többi barátomnak nem szóltunk, mert ők nem tudtak annyit se a multamból, amennyit én. Csak megpróbálnának visszatartani.
Különös álmom volt ma éjjel. Egy fiúról álmodtam, az erdőben futott. Csak futott. Nem volt az álomban semmi gyanús, se félelmetes. Látomásszerű, de békés. A meglepetés abban ért csupán, hogy a fiú mellett egy falkányi farkas rohant. Nem bántották, sőt, vezették, mintha a falkájuk legújabb tagja lenne. Ilyet még sose láttam. Feltétel nélkül befogadták.
Ekkor ébredtem fel. Péntek volt, a szökésem tervezett időpontja pedig a péntek este 9 óra.
Amikor a közeli templom harangja megszólalt, akkor kezdtünk szedelőzködni. Még csak 6 óra, de hétkor van a személyzeti vacsora, hát addig le tudjuk csempészni a cuccomat az udvarba, hogy azt ne kelljen cipelni.
Amikor ezzel megvoltunk, csomagjaim egy nagy fenyő alsó ágai alatt hevertek, ott, ahol nem láthatta őket az, aki nem kifejezettem a csomagokat keresi, elmentünk a nagyterembe, ahol fél nyolckor a mi vacsoránkat tálalták fel. Florával igyekeztünk vidám és fesztelen képet mutatni a társainknak, nehogy gyanút fogjanak.
Elérkezett a 8 óra, az ajtón kattant a zár. Flora ideadta a fekete csőnadrágját, ami olyan matt  anyagból készült, hogy nem tükröződik rajta a fény, majd fekete sportcipőt húztam, sötétkék pulcsit vettem fehér pólóm felé. Frissen festett hidegszőke hajamat kontyba fogtuk, és sapka alá rejtettük. Még csak a búcsúzkodásra se maradt elegendő időnk.
Amikor az óra kilencet ütött, a szobában már le volt oltva a villany, s Flora kinyitotta az ablakot. Gyorsan megöleltem, és kitöröltem a szememből a könnyeket, majd mászni kezdtem az ablakpárkányon. Sötét volt, a hold alig világított, éppen hogy a saját lábamat láttam. Mikor elértem a tűzlépcsőt, Flora becsukta az ablakot - a Szent Ismira világából átjutottam az enyémbe.
Az erdőben ekkor két zöld szemet láttam meg. Mikor meglátta, hogy lent vagyok megfordult, elfutott, s a sötét erdő elnyelte az alakját.

1. fejezet - Szökés

Egy szerdai napon kezdődött minden. Senki se számított rá. Adam se, még Flora se tudta. Senki. Sajnáltam, hogy el kell mennem. El kell. Muszáj. Ki kell derítenem, mi történt Európában, és hogy miért jöttünk el. Mi volt az oka, hogy elvesztettem a szüleimet. Issa miatt sajnáltam a távozást. Még 3 évig itt kéne sínylődnöm - 18 éves koromig. 3 nap múlva leszek 15, fiatal vagyok és kíváncsi, tudásszomjtól égek. Szereznem kell egy repülőjegyet Európába. A távozást ne úgy értsétek, hogy nappal szépen kisétálok az épületből a bőröndjeimmel - nem, szökni fogok. Az egyetlen út, hogy kijussak innét a 3. emeleti szobánk ablakából vezetett, mivel este 8 után be vagyunk zárva, addig pedig járőröznek a folyosón. Nehéz lesz, és veszélyes, de menni fog.

2008. 07. 23. Szent Ismira Árvaotthon, Amerika

Előszó

Sziasztok!
Ez a rész igazából azoknak szól, akik nem csak az első fejezeteket fogják elolvasni. Előre szólok, lehetnek benne horror és mesés elemek,  és a történet teljes mértékben kitaláció! Ha ismertek ilyen nevű embert, mint Alice Noel, akkor csak annyit mondok, hogy nem néztem sehol utána a neten, teljesen saját ötlet volt a név, remélem senkit nem sértek vele! Ajánlanám a történetet Ivcsiéknek, a www.igaz-szerelem.blogspot.hu szerkesztőinek, Briginek, az unokatesómnak, és Áginak! Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! Írjatok sok komit please!
Köszönöm,
Shelby, a www.shiverwolfs-shelby.blogspot.com és a
               www.arnyekban-a-feny.blogspot.com
 szerkesztője.
Ki ne hagyjuk az Ivcsiékkel közös történetünket, a www.twilight-resume.blogspot.com-ot.
Leskedd meg mindet! Jó szórakozást, puszi nektek!